Az Úrnapi körmenetre a szokott helyre állítottuk a “cserkész”-sátrat. A lombsátorhoz még az építés alatt is igyekeztünk zöld ágakat szerezni a patakpartról, de így is kissé ritkásra sikeredett.

A szokásos címer és liliom virágszirmokból és virágfejekből lett kialakítva. Köszönjük szépen mindenkinek, aki külön a cserkészeknek hozott-küldött virágot.

A sátrat Márk, Máró, Gyula és András építette, a visszacipelésben Orsi férje, Gergő is segített. (köszi)

A hit és a népi hiedelmek mindig szépen megfértek egymás mellett. Íme néhány Úrnapi népszokás és hiedelem:

– Az állatokat nem hajtották ki és a mezőn sem volt szabad dolgozni.

– Nem sütöttek kenyeret, mert az úgyis kővé válna.

– A felvirágzott sátrakat asszonyok őrizték, nehogy a virágokból más falubeli lányos anya elvigyen, mert ezzel elvinné a helybéli lányok szerencséjét, vagyis a másik falu lányai előbb mennének férjhez.

– Az úrnapi sátrakat zöld agákból építették, alját kakukkfűvel hintették be. A körmenetről hazavitt gallyakat a ház négy sarkára tűzték villámcsapás ellen; a kakukkfűvel a tejes köcsögöket mosták ki, hogy ne lehessen „elvinni a tehén hasznát”. A kakukkfűből teát is főztek, vagy a beteg gyermek fürdőjébe is tettek az úrnapkor hazavitt és megszárított virágból.

– A felszedett virágszirmokból főzött teát torokgyulladás, szemgyulladás és végtagfájdalom esetén használták.

– Ha úrnapján napos az idő, az bő termést jelez. Tiszta idő esetén pedig sok szénát! (idén mindkettő megvolt:-) )

– Az Úrnapi körmenetnek a népi hitvilág a gonoszt, betegséget és természeti csapásokat elűző erőt tulajdonított. (német eredetű szokás a négy lombsátor felállítása a  körmenet útvonalán)

Forrás: itt