2015. július 11. 8:30

Izgatottan vártuk egymást Pilisszentlászló-hegytetőn. Az időjárás kegyes volt hozzánk, az eső magával vitte a kánikulát, kellemes meleget, frissítő szelet hagyva maga mögött. Így a napon melegünk volt, az árnyékban viszont még fázni is lehetett.

Alig haladtunk pár métert az erdőben, mikor elébünk libbent egy kedves Tündér.

Mindenfélét kérdezett, ki kellett találni a nevét is. Rózsának hívták. Mivel ügyesen feleltünk mindenre kaptunk tőle egy kincses térképet, és útba igazított Bennünket az Erdei Törpe felé.

 

A térképet egy esernyőben találtuk meg, és a lelkünkre kötötte, nehogy a törpe csupasz fejét nézzük, mert akkor magunkra haragítjuk, s ki tudja, mi lesz abból?

 

Próbáltuk szemlesütve nem nézni a kopasz fejét, de hát leesett róla a kalap, mikor felébresztettük a szunyókálásból. Muszáj volt kiengesztelni egy énekkel!

 

A Törpe is próbára tett bennünket, de kiálltuk a próbát! Sőt a kincses láda kulcsát is átadta nekünk. Egyet a lányoknak, egyet a fiúknak.

 

Végül útba igazított bennünket és egy keskeny erdei ösvényre terelt, ami az erdő mélyére vezetett.

 

Kicsit félve indultunk meg abba az irányba, mert a Törpe kajánul nevetett.

 

Végül azért megtaláltuk a tisztást a két magányos fával, amit a térkép is jelzett. Azonnal a kincs felkutatására indultunk.

 

A lányok közül Sziszi, mint egy Macskanő, azonnal a fán termett. Nem bíbelődött a láda leengedésével, egész egyszerűen felszökkent a fára, és ledobta a fűbe. A többiek a fa alatt biztatták.

 

A következő pillanatban már le is ugrott a fáról, és már a kulcsot próbálgatták a zárba. És nyitotta!!!

 

A kincset igazságosan szétosztották, és gondoltak azokra is, akik most nem tudtak jönni. Az ő részüket félre tettük, legközelebb átvehetők!

 

Eközben a fiúknál Fülöp lendült a magasba. A többiek erejüket megfeszítve tartották a lábát a fa két oldalán.

 

És mint látjuk, egész jól csinálták!

 

Fülöp gyors mozdulatokkal leoldotta a kötelet, és leengedték a ládát a fűbe.

 

A fiúk szintén nagyon igazságosan osztozkodtak, öröm volt nézni.

 

A ládák sok finomságot rejtettek, amit aztán egy kiscserkész tarisznyába tömhettünk. A tarisznyák rejtekére a Tündér és a Törpe vezetett el bennünket.

 

Végül az erdő szélre és a rétre telepedtünk le. Hamarosan a szendvicsek is előkerültek.

 

Vidám énekszó szállt a mezőn keresztül…

 

Mások az árnyékosabb erdő szélén frizbiztek.

 

A fejre csapós játékban, jókat nevettünk.

 

Aki nem volt elég gyors, annak csattant az újság a fején.

 

Voltak, akik távolabbról figyelték az eseményeket.

 

A legkisebbek inkább szurkoló tábort alakítottak.

 

Énekszóval, imával zártuk a napot.

 

Úton hazafelé…. Egy kalap, egy bot, egy e-ser-nyő és….

Remek napot tudhatunk magunk mögött, sok vidámsággal, nevetéssel, jó kedvvel. Az se búsuljon, aki most nem tudott jönni! Ősszel találkozunk!