Egy kevésbé ismert népszokást elevenítettünk fel így karácsony táján, a kántálást. Mi is ez a kántálás?
“A kántálás ünnepek előestéjén (vagy ünnepi időszakokban) csoportosan házról házra járva elismételt éneklés, melynek során az ünnep gondolatkörét felidéző énekhez jókívánságok, gyakran köszöntők csatlakoznak. A kántálást így is hívhatták még: kóringyálás, pászlizás, mendikálás, angyali vigasság.
Némely vidékeken Karácsony vigiliáján, vagyis előestéjén, máshol pedig az adventi időszakban jártak házról házra a kántálók csoportjai. Engedélykérés után az ablak előtt, a ház ajtajánál vagy a házban adták elő köszöntő éneküket és versüket A dalokért és a jókívánságért cserébe apró ajándékokat kaptak.” (Idézet a hagyományok Háza oldaláról)
Felkerekedtünk hát mi is, hogy elénekeljük Mária és József szálláskereséséről szóló énekünket.

Ádáméknál olyan különleges “sütit” kaptunk, hogy még a kocsiban is emlegették a gyerekek Szentlászlóra menet. (Reméljük, nem titkos a recept! 😉 )

Szisziéknél szó szerint odafentről jött az “áldomás”, de nem voltam elég fürge, hogy lencsevégre kapjam.

Marikánál és Lackónál. Egyértelműen a kutyus volt a legjobban elragadtatva a lámpásoktól! (No, és Dóri meg a kutyustól)
A betlehemezésen kívül számos karácsonyi népszokásunk van, ami mind-mind hozzásegít ahhoz, hogy megéljük, együtt éljük meg mindazt, amiről advent és karácsony szól. Együtt énekelve, az éneket hallgatva, házról-házra járva hirdetni, hogy a Kisjézus megszületett, kicsinek és nagynak is örömet szerez, és hozzásegít, hogy adventi-karácsonyi lelkülettel készüljünk az ünnepre. Látszott ez a vidám, éneklő gyerek arcokon és látszott a meghatódott, párás szemű felnőtteken.
Reméljük, rövid látogatásunkkal és énekünkkel hozzájárulhattunk, segíthettük a családok karácsonyra való lelki ráhangolódását.
Visszajelzés: Decemberi összefoglaló | 914. sz. Endre Cserkészcsapat