Ez az év már csak ilyen. A madarász foglalkozást elmosta az eső. Ha legalább elmosta volna, ha szakadt volna….de nem, csak lógatta a lábát az eső, csepergett elrettentően, mi pedig vártunk és reménykedtünk. Esőben nincs befogás…induljunk, ne induljunk?… Vajon Visegrádon esik? Péntek estig ment a huzavona, majd a délutáni pár csepp eső után végképp lemondtuk a programot.
Szombaton borult volt az ég. De kit érdekelt? Nem esett! Sőt, pimaszul kisütött a nap délutánra. Ez már több volt, mint hadüzenet!
Háború mégsem lett, mert bár az ígérettétel napján is összeborultak felettünk a fellegek, mégsem esett az ünnepség alatt egyetlen csepp eső sem.
Bár a túra elmaradt, azért mi elég jól éreztük magunkat áprilisban is.
Képes beszámolónk következik:
- az áprilsban tartott Kaán-forrási túra és koszorúzás külön posztját itt találjátok.
- a kcs. ígérettétel beszámolójáról pedig itt olvashattok

Őrsi zászlók varrás alatt. Az őrsök kiválasztották a színt, a betűszínt, a betűtípust, elkészítették az őrsi állat rajzát. Már csak keríteni kellett “Valakit”, aki megvarrja. A feladatot Rita néni nyerte meg, jól elvolt vele egy hétig!
Elkészültünk végre néhány folyamatban lévő munkánkkal is.

Mit nekünk szobacserkészet! Nem kuksolunk tétlenül a négy fal között, ezzel a játékos “tanuló-táblával” a fákat, madarakat és turista jelzéseket lehet gyakorolni. A kis korongok mágnesesek, így levehető és felrakható.
Békás-gólyás. Marika épp “bekap” egy szúnyogot, míg Lackó, a gólya másfelé sasol.
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!