Kcs. tanyázás – Szokolya, 2016. július 4-8. | 914. sz. Endre Cserkészcsapat

Egy tábor margójára:

“Akkor vagy igazán szabad, ha azt amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság.” (Böjte Csaba)

Ez az idézet akkor jött velem szembe, mikor több hétnyi segítő-keresgélés után, még András bá’ térde is bemondta az unalmast, és itt álltam egy hétnyire a tábor előtt, egyedüli cserkész vezetőként. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejünkben a lefújás gondolta, de valahogy hirtelen olyan emberektől érkezett segítség, ahonnan nem is vártuk.

Beszámolót írni egy táborról? Bele sem fogok. Egy tábort nem lehet elmesélni, azt át kell élni, együtt kelni és feküdni, enni és inni, sírni, nevetni, füstszagúan hálózsákba csavarodni, begyógyult szemekkel ébredni, zászlót húzni, énekelni és játszani, játszani, játszani….!

Ez a nagyon sok kép is kevés, hogy visszaadjuk ennek a hétnek a hangulatát, élményeit.

Nagyon szépen köszönöm, köszönjük mindenkinek a segítségét, aki egy-egy napra leugrott hozzánk, és segített levenni a vállunkról és vinni tovább mindazt, amit egy tábor – lebonyolítás jelent. Aki csinált már cserkésztábort, azt tudja, mit jelent egy ilyen helyzet. Köszönöm Kingának, hogy idejét, fáradtságát nem sajnálva kitartott mellettem egy hétig, és akivel olyan jókat tudtunk nevetni, mintha mi is kcs-k lennénk. Minden segítőnket, kicsit és nagyot, a Jóisten áldja meg segítő szándékáért.

És akkor jöjjön a Farkasok és Leopárdok első tábora, képekben:

Hát, eljött az indulás napja. 7:45, hétfő

Magunk mögött hagyjuk Visegrádot és a hegyeket. Hahó, Börzsöny! Jövünk!

Még egy órája sem vagyunk úton, már mindenki éhes.

Sebaj, van idő a kisvasút indulásáig. Egyen-igyon mindenki.

Egyesek kis híján tábort vertek falatozás címszó alatt. 🙂

Mindjárt indul a vonat. Vissza mindent a zsákokba!

Szelíd kis farkasok.

Zakatolunk felfelé.

És végre megérkeztünk. (- Mehetünk a patakbaaa?)

Előbb a táborépítés! Itt készül a tűzrakóhely.

Lackó ássa szakszerűen.

Marci Csabi lapátolja, a többiek pedig a köveket hordják a patakról.

Lackó a felhordott köveket rendezgeti körben.

Hát, ezzel megvolnánk. Estére már lesz tábortűz is. Feltéve, hogy lesz fa is.

Lesz-lesz! A leopárdok hordják, ketten pedig osztályozzák.

Ezalatt odafent a háznál készül a táborkereszt.

És a csomók is rendben vannak! Ügyik!

Már csak be kell állítani.

Áll a kereszt. Jöhet a zászló.

Ezzel is megvolnánk. (- Most már mehetünk a patakbaaaa??)

Hát hogyne! 🙂 Kezdetét veszi a gát és medence építés.

Lássuk, ki a legügyesebb Land Art szobrász?

Hű-ha! Itt nem lesz könnyű választani!

Dávid cifrázza is. Az övé két lábon áll.

Kinga ribizlivel csinosítja.

Dávid nagyon belejött.

Sziszié se semmi. 13 kő. És még rakott rá.

Mindenki épít. Mária vezényel. (valahol neki is van egy kupaca)

A csipeszesek

Uzsonnázunk. Ropi almával…kicsit tovább gondolva.

Vacsorázunk. A GH-sok ugrása készen.

Sziszia a FőGH-s. Koordinálja a mosogatást. Nem mindegy mit hova és hogyan!

Ügyesen haladt a sor.

Ugye-ugye! Aki este legény, másnap reggel lepény! Ébresztő előtt.

A Kacár – tanyán népi játékot tanulunk.

Futááás, mindenki a saját fáját veheti csak fel.

Szokolya csodás dimbes-dombos képe. A lányok pedig épp gólyalábaznak.

Ezt láttuk a Kacár-tanyáról! De hiszen ezek a mi hegyeink! Na, majd legközelebb visszanézünk Nagyvillámból!

Most egy halom kovácsolós kép következik. Mindenki megcsodálhatja magát, milyen ügyi volt!

Volt némi fenntartás bennünk, ami a kovácsolást illeti. Igyekeztünk felvenni a bácsi ritmusát. Minden téren….

Míg a leopárdok szerencsepatkót kovácsoltak, a fiúk nemez labdát készítettek.

Aztán cseréltünk.

A foglalkozás után István bácsi mesélt arról, hogy építette a tanyát.

Mi pedig közben rendületlenül gyúrtuk a nemez labdákat.

A szélmalmot is ő építette. Szél híján mi forgattuk.

Jól esett az ebéd a tanyasi látogatás után.

Csendes pihenő leopárdéknál.

Pet-palack újrahasznosítás.

Száradnak a félkész virágok.

És íme a szép virágcsokor.

Köszönjük Orsi néni rögtönzött gyógynövényes tablóját. (a lándzsás útifüvet elfújta a szél)

Jobbra-balra-jobbra… készül a nyakkendő gyűrű

Őrsi tetkók. Itt épp egy vérfarkas készül. (pirosból)

Az esti tábortüzet Fülöp gyújthatta meg.

És most következzen egy képes riport arról, mi történik akkor, ha elhangzik ez a mondat:

Ádám, lehoznád a furulyádat?

Kicsit később, a furulya megérkezett. 🙂

Vigyen el a vadmalac…

Aztán forduljunk egyet…

Kinga mesél. Nagyon profi volt, szerettük hallgatni.

6:30 – begyógyult szemű GH-sok a boltból hazafele.

Reggeli.

Tombolda.

És röhögde.

Fel, fel cserkészpajtás, fel a magas fára…tábori talált tárgyak osztálya

Életképek a GH-ról.

Ádám és Marci készítik az esti tábortüzet. Fülöp segédkezik

Az lehet, hogy mi így nézünk ki, de látnátok a tüzet! 🙂

Cserkészfiú, cserkészlány…

Mert tábortűznél együtt lenni jó!

És akkor…a hóban roppanó lépések hallatszottak… És egyre több gyerek gyűlt Kinga köré a sötétben.

Aztán mikor a szomszédban kijöttek este megetetni a lovat, akkora sikítást rendeztek a leopárdok, hogy még a Szokolyai Szamuráj is a szívéhez kapott. 🙂

Reggeli készülődés a zászlófelvonáshoz.

7:30 – zászlófelvonás

Aztán irány kirándulni. Várt minket a hajtány pálya.

Egyáltalán nem volt könnyű felfelé tekerni.

A hajtány-tologatók.

Az utasok élvezték.

Szerdai segítőnk, Kata néni, mindjárt egy kellemes cardio-edzéssel kezdett nálunk. Mi így hajtányozunk: ketten tekerik, ketten ülnek, ketten tolják. Egy hajtány volt működőképes, három csoport várakozott.