A “Gubacs” a 914.sz. ENDRE Cserkészcsapat lapja, melynek 2. száma online itt olvasható.

 

Csobánkai Zarándoklat

 Néhány gondolat a zarándoklatról

Míg a muszlimoknál és a zsidóknál (legalábbis az ókori zsidóságnál) vallási kötelezettség és az istentisztelet része a zarándoklat, addig a Katolikus Egyházban a zarándoklat nem kötelező része a vallásgyakorlatnak, hanem a buzgóság, az Isten iránti szeretet megnyilvánulása, illetve a bűnbánattartás, a vezeklés eszköze.
A zarándoklat keresztény formája nagyon hamar kialakult. Ez  a Krisztus-követés része volt, hiszen Jézus maga is rendszeresen fölzarándokolt Jeruzsálembe. Így aki Jézus nyomába akart lépni, maga is így cselekedett.

A katolikus zarándoklásnak azon túl, hogy Jézus nyomába akarunk lépni, van még egy nagyon fontos szempontja, a “búcsúnyerés”. A búcsú (indulgentia: elengedés) az Egyház nagy kincse. A bűnök ideig tartó büntetése alóli föloldozás a “búcsú”, amit az Egyház , a Neki jutatott hatalom alapján végez (Mt. 18,15-18). Ennek elnyerése is a zarándoklathoz, illetve a  zarándokhelyekhez kötődik, hiszen ezek a helyek, ha az Egyház jóváhagyta, engedélyezte azokat, a különböző föltételek teljesítése esetén alkalmasak arra, hogy a hívő számára a teljes kiengesztelődés kegyelmét meghozzák. Nagy lehetőség ez!

A búcsú nyerés föltétele, hogy valaki kegyelmi állapotban legyen, (ha szükséges volt gyónjon) szentáldozáshoz járuljon, imádkozzon a Pápa szándékára (Miatyánk; Üdvözlégy; Dicsőség; Hiszekegy).

Ilyen hely pl. Lourdes, amivel kapcsolatban az Egyház engedélyezte a búcsúnyerés lehetőségét. Nem a Szűzanya megjelenéséről, vagy meg nem jelenéséről ítél az Egyház, hanem arról, hogy ezen a helyen, mindenki, aki teljesíti a búcsúnyerés föltételeit, kiérdemelheti önmaga és elhunyt szerettei bűneinek ideig tartó büntetésének elengedését.

 

A Szentendrei Egyházközség Csobánka-Szentkút-i zarándoklata

Amikor hozzákezdtünk a helyi szokások eredetének felkutatásához, még mi sem tudtuk, hogy “hosszú útra indulunk”. A ’70-es évek végén születtünk, és belenőttünk a helyi hagyományokba. Így voltak ezzel azok a régi, több generáció óta itt élő szentendrei családok is, akiket megkerestünk kutatásunk során.
Nem csak személyes adatközlésekre hagyatkoztunk, hanem a fellelhető írásos anyagokban – könyvek, levéltár –  is kerestük kérdéseinkre a válaszokat.  Meglepően kevés írásos és képi anyag maradt fenn ebben a témában az elmúlt évekről.
Egyetlen dokumentum tesz említést arról, hogy bár már korábban is felkeresték a kegyhelyet a szentendreiek, “processzióval” csak 1933. óta zarándokolnak, mindig pap vezetésével, és a legtöbben gyalog teszik meg az utat.
Ennek próbáltunk  utána járni, vajon tényleg az 1933-as év volt ez, és mi történt akkor?
A hagyomány azóta is fennmaradt; minden év szeptember 8-ához közeli vasárnapon útra kelnek a szentendrei hívők, hogy Csobánkára zarándokoljanak.

Mindenki, akit felkerestünk, nagy örömmel és lelkesedéssel segített nekünk.  A nyomozás szálai azonban túlnyúltak Szentendrén.
Egymástól függetlenül, szentendrei és pomázi idős asszonyok is arra emlékeztek vissza, hogy valamiféle fogadalom áll a zarándoklat hátterében.
Volt aki az I. világháborúból hazatért, illetve az el nem vitt katonákért hálából indult zarándoklatra emlékezett;  volt aki hasonlókra, csak a leventékkel kapcsolatban.
Említették az 1933-as évben történő fontosabb eseményeket is, mint a  Gödöllőn megrendezett Jamboree (cserkész világtalálkozó); és XI. Pius pápa által a megváltás 1900. évfordulójára meghirdetett szentév. Ezeket mind feljegyeztük, majd az 1933-as és 1944/45-ös éveket nagyító alá véve kezdtünk hozzá a kutatáshoz.

A Szentkút falára akasztott világháborús hálatáblákat több írásos forrás említi, de konkrét szentendrei összefüggés nyomára nem bukkantunk.

Megtudtuk, hogy 1933. előtt nem csak a csobánkai Szentkútra, hanem augusztus 15-én, Nagyboldogasszonykor is indultak zarándokok lovas kocsival Szentendréről Esztergomba.

Régi, tősgyökeres szentendrei családok tagjai (Puppán, Silacher), akik gyerekkoruktól vettek részt a csobánkai zarándoklaton, arról meséltek, hogy az idősebbeket  szintén szentendrei fuvarosok vitték ki a Szentkúthoz is. A  kocsikra lócákat tettek és azokra ültek azok, akik nem tudták gyalog megtenni a távot. A búcsú előtti napokban az asszonyok átmentek segíteni a mai Rab Ráby tér 5. -be, ahol Hatvaniék készítették a mézeskalácsokat. Zsinegekre fűzték a búcsús mézeskalácsokat, amit aztán a búcsú napján oldalkocsis motorkerékpárral vittek ki a Szentkúthoz árulni.

Erdővégi András atya, aki 31 évesen, 1964-65 között volt Szentendrén káplán, elmesélte, hogy akkor még két káplán volt Szentendrén, és a zarándoklatot éppen őreá bízták. Visszaemlékezett, hogy a kápolna nagyon kicsi volt, az előtte lévő teraszra kihozott asztalon miséztek. Nem ő misézett aznap, csupán a prédikációt tartotta. A zarándoklat előtt a lelkére kötötték, hogy jó hangosan beszéljen, kiabáljon, hogy a kápolna körül, a domboldalon állók is jól hallják a beszédet. Mosolyogva emlékezett vissza, hogy egy jó negyed órát prédikált, majd le kellett ülnie a sekrestyében, mert úgy fájt a tüdeje. Nem volt hozzászokva az ilyen hangos beszédhez.
A fogadalomra ő is emlékezett, de arra már nem, hogy mi volt az.

András atya elbeszéléséből és a fotókból is kitűnik, hogy a zarándoklaton  mindig szép számmal vettek részt a szentendrei hívők.

Kapás László atyát, aki az ’50-es években Német László plébános idején volt nálunk újmisés káplán, Verőcén kerestük fel. Elmesélte, hogy 80 ministránsa volt azokban a nehéz  időkben, és ebből mindig volt 15 a hétköznapi miséken is. A zarándoklatot a másik káplán vezette az ő idejében.

A csobánkai a 86 éves Swenk Margit néni elmondása szerint a szentendrei zarándoklat hálából indult, hogy a leventék hazajöttek. Ő  az egyedüli, aki saját visszaemlékezés alapján, konkrétan emlékszik erre.
Ugyanezt erősítette meg a szintén csobánkai Kajtor János, korábbi polgármester, és Popovics Bálint sekrestyés is. Ők Kapcsándi Zsigmond atya ( korábbi csobánkai plébános) elmondására hivatkoztak.

Mindez összevágott a szentendrei Czweiber család visszaemlékezésével. Viszont ellent mondott a kutatás során talált 1933-as dátumnak.

Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy nagy valószínűséggel hálából, a leventék hazatéréséért, indult a szervezett zarándoklat. Biztosan azonban még nem jelenthetjük ki.

Számunkra  további levéltárak felkeresésével és egy hagyaték átnézésével folytatódik a kutatás, melyhez későbbi időpontra kaptunk kutatási engedélyt. Reméljük, legközelebb további részletekkel, esetleg biztos magyarázattal is szolgálhatunk már.

Bár kutatásunk során nem leltük meg az összes kérdésünkre a feleletet, és lehetséges, hogy a múlt magával vitte a válaszokat, mégsem érezzük hiábavalónak az erre fordított időt. Megismertünk sok lelkes és segítőkész szentendrei családot, embereket, és a velük való beszélgetések során azt tapasztaltuk, hogy ugyanolyan fontosnak tartják és ugyanolyan szeretettel ápolják hagyományainkat, mint mi magunk.

A beszámolók és megmaradt képek arról tanúskodnak, hogy a hívők nagy számban és lelkesen vettek részt Egyházközségük ünnepein. Mindenkit szeretnénk bátorítani arra, hogy csatlakozzon ehhez a régi, szép hagyományhoz, vegyen részt Egyházközségünk egyetlen, minden évben megtartott zarándoklatán.
A csobánkai Szentkút hivatalos egyházi engedéllyel nem rendelkezik, az engedély hiánya azonban sohasem zavarta az isteni szeretet után sóvárgó lelkeket.

A múltba visszatekintve láttuk, milyen régre nyúlik vissza egy-egy ünnepünk, hagyományunk gyökere. Legyünk büszkék arra mindannyian, amit elődeink teremtettek számunkra és érezzük kötelességünknek, hogy mindezeket ápoljuk és majd továbbadjuk utódainknak!

Az idei zarándoklat 2016. szeptember 11-én reggel 7 órakor indul a Plébánia templomtól.

 

Kisboldogasszony ünnepe

 

 

 

Szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján egyházunk Szűz Mária születésnapját ünnepli.

A jeruzsálemi hagyomány a Betheszda fürdő mellett tisztelte Mária születésének helyét.

Az 5. század elején Szent Anna tiszteletére templomot építettek itt, melynek felszentelési évfordulóján, szeptember 8-án emlékeztek meg Mária születéséről.

 

 

A Csobánkai Szentkút története

Szentkút és Csobánka története szorosan összekapcsolódott a történelem során. Ezért ahhoz, hogy megérthessük a hely “nemzetiségi sokszínűségét” elengedhetetlen néhány történelmi mozzanat ismerete. Meglepően sok hasonlóságot fogunk felfedezni Szentendre városunk történetével.

A Szentkút története a régmúlt időkbe nyúlik vissza. Állítólag már a honfoglalás korában volt templom ezen a területen a Szűzanya tiszteletére.  A közelben a dobogókői országút mentén cisztercita kolostor állt, melyet 1184-ben III. Béla király alapított.

A tatárjárás a településeket elpusztította, a templom azonban 1519-re újjáépült, de sajnos később a törökök földig lerombolták.
Borony falu a török hódoltság korában teljesen elpusztult, de délről III. Arszenije Csarnojevics pátriárka vezetésével 1690 után Peć (akkori nevén: Ipek) város környékéről idevándorolt szerb családok a mai ófalut újra benépesítették és új nevet is adtak neki. A községet ettől az időtől kezdve Csobánka (szerbül: Čobanac) néven említik a történeti források. A helységnév jelentése: pásztor(lányka).

A szerb lakosság mellett svábok, majd a 19-20. század fordulóján szlovákok gazdagították a falu nemzetiségi palettáját. A magyar ajkú lakosság Csobánkán csak meglehetősen későn telepedett meg újra.
A szerbek  Jugoszlávia létrejötte után hazaköltöztek őseik földjére. A csobánkai svábok súlyos traumaként élték meg azt, hogy éppen az egyik legnagyobb nemzeti ünnepen, 1946. március 15-én kezdődött el a kitelepítésük. Elüldözésük máig ható, mély sebet ütött a faluközösségen. Az elüldözött svábok a Majna menti Wertheimben leltek új otthonra, s mára már az ottani társadalomba jól beleilleszkedve, sokszor a második, harmadik generáció tagjaiként, újra keresik – és meg is találják – a kapcsolatot a valamikori hazát jelentő Csobánkával. A Wertheim és Szentendre közötti testvérvárosi kapcsolatnak, ehhez csatlakozva, Csobánka is része.

***

  A forrás területe eredetileg az ortodox szerbek búcsújáró helye volt. A forrás fölött áll a szerbek keresztje – ezen egykor Illés próféta képe volt látható –  akinek ünnepén, augusztus 2-án,  az egész környékről zarándokoltak ide.  A kereszt előtt állítottak oltárt, mise után papjuk megszentelte a forrást, s annak vizével hintette meg a népet.
A szerbek  Illés napi búcsúja azóta is a Szentkútnál tartott misével kezdődik, majd a csobánkai szerb templom kertjében tartott népünnepéllyel folytatódik.

A katolikus kultusz későbbi, német eredetű. Erre utalnak a forrás német nevei: Maria-Bründl, bründel-Kapelle.
A forrásnak már a jelenés előtt is gyógyító híre volt. Fieberbründl vagyis Lázkutacska volt a neve.

Mussong Géza 1891-ben a Turisták Lapjában így írt erről:

“A negyvenes években – öreg csobánkai lakosok szerint – Csobánkán és a körülfekvő községekben forró láz tört ki, s ekkor sokan,  akik e forráshoz közel levő szántóföldeken dolgoztak, az említett forrás vizéből enyhítették égető szomjukat s azt tapasztalták, hogy azon betegek,  akik a szent kút vizéből ittak, fölépültek. Innen nyerte a forrás első nevét: Fieber-Bründl. (Lázforrás) “

Az egyik legenda szerint 1842-ben a Pilis erdőségében nyáját legeltető pásztornak egy forrástól vizenyős helyen megjelent a Szűzanya, karján a kis Jézussal. A látomás után a falubeliek ittak a forrásból, megmosdottak benne, és csodás gyógyulások történtek.

A másik legenda szerint a favágók kivágtak egy fát a forrás közelében, melyen Mária képe függött, s a fa vérezni kezdett, majd ennek hatására indult a búcsújárás.

A Székesfehérvári Püspökség irattárában 1840-től találhatóak adatok a csobánkai Szentkútra vonatkozóan. Az első csodát egy hagyomány őrizte meg, miszerint Lender Mária pesti asszony visszanyerte a látását.
1844-ben kérte Gyurtsek József csobánkai plébános három feltűnő gyógyulás alapján, hogy a szentkút forrása fölé kápolna épülhessen.
A pesti Hochackerné valamint a piliscsabai Walter Ádám és a pilisvörösvári Peller Márton eskü alatt bizonyították, hogy szembajos gyermekeik a szentkút vizétől gyógyultak meg.
Schnierch Erzsébet asszony  400 aranyat adományozott a kegykápolna megépítéséhez.  1844. augusztus 16-án ezt írta a székesfehérvári püspöknek:

„…Én is odavezettettem magam nyolcvanegy év súlyától elgyengült, elfáradt testemmel a forráshoz. Nem azzal a szándékkal, mintha meg akarnám fiatalíttatni testemet, amely immár eléggé megérett az örökkévalóságra, hanem hogy ezt a kegyelemmel megáldott helyet személyesen meglátogathassam és esetleg használni tudjak ide menekvő keresztény testvéreimnek.”

 

Tehát a zarándokok buzgóságának láttára határozta el, hogy hozzájárul a kegykápolna megépítéséhez.

A kápolnát 1845. július 2-án Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték föl.

Hermann Antal 1889-ben  így írja le a Szentkutat, amit meglátogatott:

“…  a Nagy-kevély tövében regényesen fekvő Csobánkán elköltött ebéd után a társaság egy részével meglátogattam a falutól félórányira, kies erdő szélén levő Szent kutat. Érdekes hely. Egy e célra emelt falon különös szent képek függnek, alább kissé lápos helyen egy pincetorkolat-szerű bolthajtásos építményben síkos lépcsők egy hűvös vizű kúthoz vezetnek, fölötte a falon Mária-kép. A kút körüli bokroknak igen különös termésök van: mindenféle ruhadarabok, rongyok, viaszalakok, hajtincsek, olvasók, különösen gyakoriak a gyermekruha- részek, kivált fejbeliek stb. Mondják, hogy mankókat, fésűket s más fogadalmi tárgyakat is szokott ide aggatni a környékbeli hívő nép, a mely gyakran járogat ide ájtatoskodni, évenkint búcsút is tart e helyen és sok kórságában, kivált női és gyermekbetegségben, e kút vízétől vár gyógyulást és erősen bízik annak csodaerejében. “

A szentkút boltozata fölé 1913-ban az óbudai dohánygyári munkásnők emeltek lourdes-i barlangot. A kápolna elé pedig egy nyitott, fából épült előcsarnok épült, hogy rossz idő esetén menedéke lehessen a zarándokoknak.

Pillmann Alfonz csobánkai plébános 1933-ban egy 8 oldalas kis füzetben  írta meg a Mária-kutacska történetét:

“Mária kutacska búcsújáróhely, gróf Teleky József nagybirtokosnak a csobánkai határában lévő 1000 holdas erdejének keleti részén, a Pilis hegység egyik kies völgyében fekszik. A tizenkilencedik század elején ezen a helyen csak egy jelentéktelen forrás nyomai látszottak. A negyvenes években e vidéken egy lázzal összekötött különös betegség lépett fel, mely betegségtől nem csak a helybeli, de a környékbeli lakosságnak is sokat kellett szenvednie. E betegségben szenvedők csak vizet kívántak, és ezen óhajukat e kis forrás vizével elégítették ki. Mindenkinek a bámulatára, mindazok akik e kis forrás vizéből ittak, e lázas betegségből gyórsan kigyógyultak és rövid pihenés után, újult erővel folytathatták munkájukat. E különös esetnek a híre igen gyorsan messze vidékre elterjedt, úgy hogy ezentúl a nép tömegesen kereste fel e helyet, hogy otthon fekvő betegeik számára e gyógyforrás vizéből hazavigyenek. E forrás vizétől igen sokan visszanyerték egészségüket, azért e forrást “lázkutacskának” nevezték el.  Az isteni gondviselés azonban e gyógyforrásnak egészen más jelenséget rendelt. Az 1842 ik év tavaszán ugyanis egy jámbor pásztor, ki e forrás közelében juhait legeltette, a forrásnál egyszerre vakító fényt pillantott meg. Eleinte nagyon megijedt, de mégis lassan magához térve, a fény keletkezése után kezdett kutatni és nagy bámulatára a forrásban a Boldogságos Szűz Mária képe, karján a Kis Jézuskával, tárult szemei elé. Azonnal befutott a faluba és elmondta látomását. Mindjárt sokan a forráshoz siettek és szintén saját szemeikkel látták az Istenanya képét. E naptól fogva, amint az nagyon is természetes a nép e forráshoz özönlött, segítséget keresve minden bajában, gyógyulást szenvedéseiben, betegségeiben. E forrást Isten adományának tekintették és Mária-kutacskának nevezték el. E kegyelemhely híre mind jobban és jobban elterjedt, s majdnem naponként keresték fel a forrást a betegek, akik testi vagy lelki betegségben szenvedtek. E kegyelemhely meglátogatására még a fővárosból is számosan jöttek. 1843-ban történt, hogy Budapestről a Mária-kutacskához egy teljesen megvakult asszonyt hoztak, aki itt remélte bajának gyógyulását. Lender Mária volt a vak asszony neve, aki szemeit a forrás vizével megmosta és teljesen visszanyerte szeme világait. Hálából a boldogságos Szűz Mária – a betegek gyógyítója – tiszteletére 1844-ben e kápolnát építette a gyógyforrás fölé, mely kápolna ugyanazon év júliusán Sarlós-Boldogasszony ünnepén ünnepélyesen beszenteltetett.”
Pillmann Alfonz plébános Csobánka, 1933. évi június hó 7-én “

Az idők folyamán a kápolna belseje, külseje és a környéke is megváltozott. A berendezés állandó lett: különösen sok szentképet helyeztek el benne. 1910-ben folyosót építettek a kápolnához, 1913-ban kifestették és cementpadlóval látták el, 1920 után Szakály István tervei alapján újították fel. Ez az épület csak keveseket tudott befogadni. Elhatározták, hogy kibővítik, esetleg újjáépítik.

1938-ban a régi kápolnát szinte egészen elbontották és helyébe Pillmann Alfonz plébános buzgólkodásából épült a mai kápolna.

1938. márciusában lebontották az első kápolnát, csak az előtere maradt állva. Az új szentély alapkövét 1938 áprilisában tették le, a templomszentelőt már július 3-án megtartották. A régi, egyszerű erdei kápolnát szentképeivel, misztikus félhomályával nem egykönnyen felejtették el az odajáró zarándokok.
Átrendezték a kápolna belső terét és új főoltár készült. Fölötte a szárnyasoltár-szerű kovácsolt vas keretben a Szűzanya Pilisi hegyek Boldogasszonya típusú kegyképe látható. A felirata: “Hozzád futok bánatommal, Boldogasszony édes!” A 18. sz. végi, koronák nélküli kép ismeretlen művész alkotása.

Az 1944-ben megjelent “Boldogasszony vendégségében” c. könyvében Bálint Sándor így ír a csobánkai kegykép keletkezéséről:

Bálint Sándor (Szeged,1904. – Budapest,1980.) a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja volt, munkássága a népi vallásosság kutatásában is kiemelkedő. Tudományos munkásságát mintegy félezer közleménye, tanulmánya és könyve őrzi.
Egyetemi tanár, majd a történelemtudományok kandidátusa lett. Tanítási engedélyét később megvonták, és „rendszerellenes izgatás” vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Ebben az időszakban mélységes, őszinte vallásos meggyőződése miatt szenvedett üldöztetést, majd kényszerű nyugdíjba vonult . Boldoggá avatási eljárását 2005-ben a szegedi megyés püspök kezdeményezte. Bálint Sándor abban az időben is hívőként gyakorolta szakmáját, a néprajztudományt, amikor ez nehézzé tette életét, s bár házassága tönkrement, visszafogadta volt feleségét, és haláláig hűségesen ápolta. Így munkájában és magánéletében egyaránt példát mutatott másoknak.

“Messze bent a budai hegyek között húzódik meg Szűz Mária csobánkai kegyhelye. Keletkezesének legendáját a környékbeli nép így adja elő:

…A kápolna gyönyörű fehér falai között őrködő Mariahilf-kegykép utal a csobánkai búcsújárás német eredetére, egyben azonban Közép-Európa megíratlan kultusztörténetének is jellegzetes dokumentuma. A képnek a régi Habsburg-birodalomban ezernyi másolatával találkozunk mindenfelé. Története vetekszik a legizgalmasabb regénnyel. Megjelenik előttünk az eredeti kép mestere, Lukas Cranach, aki tudvalevőleg rokonszenvezett ugyan Luther tanításaival, de a keresztény festő legnemesebb kötelességéről, Szűz Mária megfestéséről nem tudott megfeledkezni. A kép később az egyik Habsburg főhercegé lesz és Innsbruckba kerül. Nemsokára csodatevő hírbe jut és ünnepélyesen az innsbrucki Szent Jakab plébániatemplom főoltárára helyezik. A kép másolatokban is terjedni kezd.

(Egyik másolata a passaui kapucinusok templomában szintén kegyképpé válik. Bécs ostroma idején (1683) az udvar Passauban tartózkodik és Lipót király sokszor ájtatoskodik előtte. Fenyegetett birodalmát a Szent Szűz oltalmába ajánlja. A győzelmet, majd a török hatalom hanyatlását az uralkodó a Keresztények Segítsége közbenjárásának tulajdonította. Ettől fogva a kegykép másolata villámgyorsan elterjedt az egész habsburgi monarchiában.)

Ott voltunk egy Sarlós Boldogasszony-napi búcsún.
A pünkösd csodája elevenedett meg a szemünk előtt, amikor magyar, német, szlovák parasztok sok nyelven, de egy szívvel magasztalták Mária örök dicsőségét. Korunk és hazánk egyik legégetőbb problémája, a nemzetiségi kérdés talált itt pillanatra megoldást a közös szülőföldhöz való ragaszkodás és az egyező istenélmény boldog igézetében.”

1961. március 30-án, nagycsütörtökön ismeretlen tettes több helyen betörte a kápolna ablakait és egy kézigránátot dobott az oltár elé. A gránát szerencsére nem robbant fel, de a kár jelentős volt.

Az 1970-es években az akkori csobánkai plébános, Kapcsándi Zsigmond  atya elhatározta, hogy felújítja és kibővíti a kápolnát.

Ehhez  a felújításhoz a Vörösváron élő németeket is segítségül hívta.

A felújítás a hívek, a zarándokok és a kitelepített csobánkaiak adományaiból meg is valósult. Bár a háború és a kitelepítés jelentős károkat okozott, a kitelepített lakosság mindig is a szülőföldjének tekintette Csobánkát.

1977-1978-ban, főleg az ő adományaikból új kápolna épült a Szentkút fölé. Az épület oldalfalai kőből rakottak, tetőszerkezete fa. Nyitott, világos, a jobb sarkán 11 méter magas, vasból készült kereszt.  A kápolnát 1982. július 4-én szentelték fel Sarlós Boldogasszony tiszteletére. Erre ma a kápolna falán álló márványtábla emlékeztet.

Bár az átalakítással sok régi fogadalmi kép kikerült a templomból (1937-ben 86 db volt a számuk), a felajánlás (offerálás) századunkban is szokás volt.
Máig sok imameghallgatás történik itt. A zarándokok egy része zöld ágat visz haza Csobánkáról, más része a forrásból vizet. A visszaemlékezések szerint egykor az örökmécs olajából is elkértek.

A zarándokok ma is felkeresik a forrást, vizéből isznak, fájó tagjaikat, főleg szemüket mosogatják. Ezután a környező fákra, bokrokra akasztják kötéseiket, rongyaikat, ezzel is jelezve az elért vagy kívánt gyógyulást.

Fő búcsúja Sarlós Boldogasszony (júl. 2.).  De jönnek zarándokok más Mária-ünnepeken is. Egyéb búcsúi: Kisboldogasszony (szept. 8.), illetőleg Illés-nap (aug. 2. ).

 

 

 

 

Sarlós Boldogasszony ünnepe

Magyarországon hagyományosan július 2-án ünnepeljük Szűz Mária látogatását Erzsébetnél.

Mária az angyali üdvözlet alkalmával Gábriel főangyaltól tudta meg, hogy idős rokona, Erzsébet (Keresztelő Szent János leendő anyja) már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban segítségére lehessen.

Sarlós Boldogasszony áldott állapotában a várandós édesanyák oltalma.
Az ünnep jellegzetes magyar neve – Sarlós Boldogasszony – nem függ össze az eredeti egyházi elnevezéssel, hanem az aratás kezdetére utal.

 

 

A zarándokok védőszentje: SZENT JAKAB

Jakab apostol Szent János evangélista bátyja volt. Az egyház hagyományában az „idősebb” nevet kapta, hogy megkülönböztessék a május 3-án ünnepelt „fiatalabb” Jakabtól.

Szent Jakabot, az első vértanú apostolt, a gyógyszerészek, kalaposok, kereskedők, szatócsok, utasok, zarándokok védőszentjét július 25-én ünnepeljük.
Simon Péter és János mellett Jakab a harmadik, akinek az Úr különleges feladatot szánt: Simon a szikla, az egyház sziklaalapja; János a szeretett tanítvány, aki legközelebb állt az Úrhoz; Jakab pedig az első vértanú az apostolok közül. Ezért kiváltságos helyzetekben – a színeváltozáskor, Jairus leányának föltámasztásakor és a Getszemáni-kertben – csak hármukat vette maga mellé Jézus.

Őt magát kezében vándorbottal, vállán tarisznyával, kalapján a kagylódísszel ábrázolják. A kagyló a compostelai búcsújárás igazoló jelvénye lett.

(El Camino de Santiago – ezeréves zarándokút, végállomása Santiago de Compostela katedrálisa. A Compostela szó jelentése csillagmező – a Tejútra utal.)

 

 

Dr. Hankovszky Béla, Jácint atya által összeállított gondolatokkal szeretnénk segíteni a búcsúra való felkészülést illetve a búcsú fogalmának jobb megértését

Dr. Hankovszky Béla (Jácint atya)  1967. június 10 – én született Budapesten. A Szent Domonkos Rend tagja. 1996-2007 -ig katonai tábori majd kiemelt tábori lelkész Szentendrén a Katonai Főiskolán, ez idő alatt 1997-2000-ig templomigazgató Izbégen.

A zarándoklat utazást, úton létet jelent, innen oda menni: elindulni, menni, megérkezni hazatérni; távolodni, közeledni, visszatérni. Ugyanakkor ez az út több, mint egy kirándulás, hiszen a túrázó, a menekült is úton van, mégsem zarándok.
A szándék, a lelkület teszi a dolgokat azzá, amik. A zarándok az Istennel akar találkozni.
Megtisztulásra, bűnbocsánatra vágyik, és ennek megfelelően találja meg zarándoklásának eszközeit is: böjt, lemondás, önkorlátozás, erőfeszítés és áldozathozatal.
A zarándoklat külső és belső elvárásokhoz is igazodik, megnyilvánul az ember öltözékén, viselkedésén, és nyomot hagy lelkiállapotán, hangulatán. A zarándoklás az egész embert érinti: a testet és a lelket. A zarándoklás kizár bizonyos motivációkat: haszon, kíváncsiság, nyugtalanság; és föltételezi az engedelmesség, türelem, előzékenység, áldozatvállalás, az ima és a böjt lelkületét. Ezeken a szent helyeken „összeér a föld az éggel”, itt jobban lehet könyörögni, megtisztulni, kérdezni és választ kapni; tudatosítja az ember bűnösségét, tisztulási vágyát és lehetőségét. A zarándoklás a testi-lelki gyógyulás szándékával történik; a biztonság és az oltalomvágyból fakad. A zarándok azzal, hogy elindul, távolodik az otthontól, bizonyos értelemben régi énjétől és gondjaitól. Közeledik a Istenhez, s a Vele való találkozásban megtalálja a jobbik énjét; megtisztul, föloldozódik, megerősödik. Így indul hazafelé: megerősödve, megváltozott gondolkodásmóddal, s így lehetősége van arra, hogy az otthon gondjait megoldja, önmagát jobban elfogadja.

Mi a búcsú?
  A búcsú Isten színe előtt, a már megbocsátott bűnökért járó, ideig tartó büntetések elengedése részben vagy teljesen, melyet a katolikus hívő, aki megfelelően felkészült, és teljesítette a kiszabott feltételeket, elnyer az egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli, és abban részesítheti tagjait.

Mit jelent, hogy RÉSZBEN VAGY TELJESEN engedi el Isten nevében az Egyház az ideig tartó büntetéseket?
  Az Egyháznak Krisztustól kapott oldó és kötő hatalma lehetőséget ad arra, hogy minden hátralevő büntetést elengedjen — ebben az esetben beszélünk teljes búcsúról. De hatalma van ahhoz is, hogy csak a büntetések egy részét engedje el – ekkor beszélünk részleges búcsúról.

Miért csak az IDEIG TARTÓ BÜNTETÉSEKET engedi el így Isten?
  Azért, mert megtért gyermekeit részesíti Krisztus és a szentek érdemeiben. Az örök kárhozatot csak a megtéréssel lehet elkerülni; ezt pedig az ember helyett senki meg nem teheti. Örök büntetését tehát senki más nem tudja helyette kikerülni.

Miért fontos annak hangsúlyozása, hogy A MÁR MEGBOCSÁTOTT BŰNÖKÉRT JÁRÓ IDEIG TARTÓ BÜNTETÉSEK elengedése a búcsú?
  Mert a búcsú kegyelmi ajándék, mely feltételezi, hogy a bűnbánat és a bűnbocsánat révén az ember a kegyelem állapotában van, és méltó ennek az ajándéknak a fogadására.

Mit jelent az, hogy a búcsú ISTEN SZÍNE ELŐTTI elengedése az ideig tartó büntetéseknek?
  Azt jelenti, hogy a búcsú kegyelmi ajándék, amely Isten előtt hatályos, és az örök életre szól. Ebből következik, hogy búcsút csak azok  engedélyezhetnek, akik az Egyházban az oldás és a kötés hatalmának birtokában vannak, s amit feloldanak a földön, ,,fel lesz oldva a mennyekben is”.

Ki nyerhet búcsút?
  Búcsút bármelyik katolikus hívő nyerhet, aki lélekben felkészült a búcsú fogadására, és teljesítette a feltételeket, amelyekhez az Egyház a búcsút kötötte.

Mit jelent a búcsúra való LELKI FELKÉSZÜLTSÉG?
  A lélek bizonyos cselekedeteit és állapotát, mely más a részleges és más a teljes búcsú esetében.

A részleges búcsú elnyeréséhez a katolikus hívőnek:

a) Kegyelem állapotában kell lennie -(tehát valamikor korábban részesült a bűnbánat szentségében)
b) Akarnia kell a részleges búcsú elnyerését.

A teljes búcsú elnyeréséhez szükséges:

a) A szentségi gyónás, de az időpontja nincs meghatározva.
b) A szentáldozás, lehetőleg a teljes búcsú elnyerésének napján.
c) A teljes búcsú elnyerésének legalább általános szándéka.
d) Mentesség minden bűnhöz, még a bocsánatos bűnökhöz való ragaszkodástól is.
e) Imádság a Szentatya szándékára. (Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség)

Ha valaki búcsút nyer, továbbadhatja-e másnak?
  Igen, de csak a tisztuló lelkeknek. A földön élő embereknek  búcsú nem adható át.

Miért nem nyerhető földön élő felebarátink részére búcsú?
  Azért, mert ki-ki maga viseli tetteinek jó és rossz következményeit. Aki a földön él, annak magának is van módja a búcsú elnyerésére, s ha akarja, neki magának kell kérnie.

És a tisztuló lelkekért lehet felajánlani a búcsút?
  Igen, mert ők már nem tudnak segíteni magukon, de a kegyelem állapotában vannak, és a búcsú által megnyilvánul irántuk is az Egyház anyai szeretete.

A Búcsúk Kézikönyve szerint a részleges búcsú elnyerésének  három lehetősége van:

I. Ha valaki hittel és lelkiismeretesen végzi állapotbeli kötelességeit, és viseli életének terheit, és legalább egy fohász erejéig Istennek ajánlja dolgait, részleges búcsút nyerhet.
  Azaz, ha ki-ki a maga dolgát, amit tennie kell nem haraggal és kelletlenül, hanem jó szívvel és Isten iránti engedelmességgel teszi, és legalább egy fohásszal Istenhez emeli a lelkét napközben, a Szentatya megkettőzi cselekedeteink értékét, feltéve természetesen, hogy a részleges búcsú elnyerésére a szükséges lelki felkészültség megvan benne.

II. Ha valaki hitből fakadóan segít rászoruló felebarátján, akár anyagi javaival, akár személyes szolgálatával, részleges búcsút nyerhet.
  Azaz, ha valaki hittel gyakorolja az irgalmasság lelki vagy testi cselekedeteit felebarátaival szemben: nemcsak azoknak segít, akiktől a kétszeresét várhatja vissza, hanem a nyomorultaknak is, akiknek nincs miből visszaadniuk, a jó cselekedet Isten színe előtt a pápa jóvoltából kétszeres értékű.

III. Ha valaki önként és a bűnbánat szellemében lemond számára megengedett és kedves dologról, részleges búcsút nyerhet.
 Ez a búcsúengedély az olyan lemondások és önmegtagadások értékét kettőzi meg, amelyekkel az ember számára megengedett és kedves dolgokról mond le. Ezért pl. ha valaki utálja a dohányfüstöt, számára nem jár búcsúval, ha nem gyújt rá. Vagy ha csak hiúsági meggondolásokból nem eszem valamit, nem nyerhetek vele búcsút. De ha bűnbánó lélekkel fenyíti magát az ember, az búcsúval jár.

Rendes körülmények között hogyan lehet teljes búcsút nyerni?
Feltételezve a fentebb említett lelki felkészültséget
– szentévben
– félórás jámbor szentírás olvasással
– a keresztút elvégzésével
– templomi vagy családi közösségben legalább öt tized Rózsafüzér elimádkozásával
– bizonyos időpontokban:
* halottak napján és nyolcadán
* Nagypénteken a Kereszt imádásakor
* Urbi et orbi áldás vételekor

 

A Szentendre – Csobánka – Szentkút zarándoklat útvonala
Táv: 12,5 km

 

 

A Szentendre – Csobánka – Szentkút megközelítése autóval

autós megállóhely, földúton, réten       gyalogos szakasz, kb. 200 m

 

Hálásan köszönjük mindazok segítségét, akik visszaemlékezésükkel, ötleteikkel, levéltári hozzáféréssel vagy akár egy telefonszámmal is segítettek nekünk az elmúlt félév során:

Blanckenstein György atya, Erdővégi András atya, Kapás László atya, István László pomázi sekrestyés, Popovics Bálint csobánkai sekrestyés,  Puppán László,  Czweiber Ferenc, Lohner László, Gál Éva, Csikász Györgyné, dr. Katona Zsuzsánna, id. Silacher Miklós, Jónai Marika néni és még sokan mások

Forrás:

– Katolikus Lexikon – http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1riakutacska.html
– Szent Anna Cserkészcsapat, Csobánka – http://szentanna1001.fw.hu/?p=1729#sthash.ZikkOMzx.dpbs
– Pillmann Alfonz: A csobánkai Mária-kutacska kegyhely rövid története
– Bálint Sándor: Boldogasszony vendégségében (Veritas Könyvkiadó, Budapest, 1944, 61-62.old.)
– http://www.magyarkurir.hu/hirek/ujabb-merfoldkohoz-ertek-balint-sandor-boldoggaavatasaban
– http://www.magyarkurir.hu/hirek/kisboldogasszony
– http://www.magyarkurir.hu/hirek/sarlos-boldogasszony-unnepe-62431
– Turisták Lapja, I. évfolyam 4. szám, 1889. augusztus 158. oldal
– Turisták Lapja, III. évfolyam 4. szám, 1891. Aprilis, 94. oldal
– Vörösvári Újság, XVIII. évf. 7. szám – 2012. július 4. o.
– http://mariaut.hu/tart-farticle-153-931-1/Csobanka
– Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden ,2009. október 1-3. (Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 2013) –  Soós Sándor: A Dunakanyar út menti szakrális emlékei 551. o.
– http://www.bucsujaras.hu/csobanka
– dr. Katona Gyuláné A Szentendrei Katolikus Egyház és Plébánia története 1002-1992
– Horváth Lajos Csobánka története, 1996 ; 212. oldal
– Csobánkai Plébánia Historia Domus
– Szentendre Római Katolikus Plébánia Levéltára
– A tordasi Római Katolikus Egyházközösség honlapján  Dr. Hankovszky Béla atya Katolikusok zarándoklata és a Mitől zarándoklat a zarándoklat c. írása
– http://www.dunakanyar.hu/terkep/7/Csobanka.html
– Erdővégi András atya, Kapás László atya, Swenk Margit, Puppán László, Czweiber Ferenc, id. Silacher Miklós, István László, Popovics Bálint