Dobozokba válogattuk szét, mit lehetne még használni. (A rozzant csillár a szekrényen pl. megúszta a konténert. Felújítottuk, átfestettük, és most az előtérben világít.)

A könyveket átköltöztettük egy nagyobb könyvszekrénybe.

Ami már nem volt használható, egy kupacba hordtuk.

Ekkor jöhetett a konténer.

A szomszéd gesztenyefája nem kímél. Egy kis udvar rendezés, mielőtt teljesen ellep a gesztenyelevél.

A bútorok kihordása után szembesültünk a valósággal….

lyuk, rés, repedés…és nem matat! Mert lepotyog. Tégláig.

A felújítás során a másik szoba is kezdett siralmas képet ölteni.

Ahol lehetett, gletteltünk…

ahol nem, ott vakoltunk. Igen, az ott egy tényleg akkora lyuk!

Okozott némi fejtörést ez a falszakasz.

Vakolás megkezdve, lyuk négyszögesítve.

Azért a csövek alatti glettelés is szép kihívás volt! (és a festés is)

Akkor csiszoljunk…!

Végre festünk!

És csak festünk, és festünk….

Közben megbeszélünk… 🙂

És száradunk…

Itt már kezdtük látni az alagút végét.

Kompon jön az új bútorunk.

Pont jó!

Az ajtó-projekt! Előtte.

Tervezés.

Szárad a kontúr.

A festés minőség-ellenőrzés alatt.

Készen.

A másik ajtó is készen.

A villanyszerelés. Falban futó vezetékek cseréje, földelés kiépítése, új armatúra, új konnektor.

Az utolsó simítások.

És jöhet az utolsó felvonás: a takarítás.

Márknak, hogy ismét segítségünkre sietett a pakolásnál.

Márónak, hogy segített hazaszállítani a bútort.

Rita néni Édesapjának, akinek bár nem szakmája, de elvállalta a glettelést és vakolást. (még a plafont is 🙂 )

Misi bá’-nak és “Kismisinek”, hogy a villanyszerelésen kívül a lámpával is hozzájárultak a cserkészotthon szebbé tételéhez.