Nagyszombat

„Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk. Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten.”
(Márai Sándor)

“A szentsír állítása és őrzése, a krisztuskatonáskodás egészen a közelmúltig elterjedt volt a magyar nyelvterületen, a kutatók mégsem foglalkoztak vele alaposabban. Krisztus sírjának templomi megjelenítésében bizonyára a Máté és Márk evangéliumában szereplő sír szolgált kiindulópontul, előképül. Mellette hatással lehetett a jeruzsálemi szentsír, melynek helyén Constantinus császár emeltetett templomot. A szentsírok kialakulását és elterjedését a húsvét nagyhetén élő középkori egyházi szertartásrend tette szükségessé. A ma élő húsvéti szentsír állítás és őrzés a középkori misztériumjátékok máig fennmaradt, töredékes elemei. 1625-ben, a Pázmány Péter által írt szertartáskönyvben már felbukkan. A szentsírok állítása mellett már a XV. századból van olyan adatunk, mely szerint a szentsírok őrzésével a káptalani iskolák növendékeit bízták meg. „Az egri iskola növendékei például az 1490-es években egy forintot kaptak, mert nagyhéten a szent sírt őrizték és zsoltárokat énekeltek.” A két világháború közötti időszakban az alföldi városokban, falvakban tűzoltók, leventék, iskolások és hazatérő katonák őrizték a szentsírt. Csanádpalotán, egy Szeged mellett fekvő római katolikus faluban a szentsírt őrző fiúkat Jézuskatonáknak nevezték. Kalapjukra zöld leveleket tettek, vállukon pedig puskát tartottak. A második világháború előtti években Csépán, egy alföldi palóc kirajzású faluban, nappal iskoláskorú gyermekek, éjjel pedig tűzoltók őrizték Jézus sírját.
Somogyban a római katolikus egyházközségekben hagyomány a Szent Sír templomi felállítása, vagy ahogyan a megyében általában mondják Isten koporsójának az imádkozással való őrzése. Az iskolás gyerekek – fél óránként váltva egymást – térdepelnek előtte, de a felnőttek is eljönnek a templomba.”
(részlet – Vukics Ferenc írása nyomán)