„Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7)
AZ EUCHARISZTIKUS VILÁGKONGRESSZUS

 

Ez év június 18-án, Úrnapján olvasták fel azt a körlevelet, melyben hírül adták, hogy 2020-ban Magyarországon rendezik meg az 52. Eucharisztikus Világkongresszust. Bár ez még messzinek tűnhet, mégis javában folynak már az előkészületek, ahogy azt Erdő Péter bíboros úr is írta:

“Örömmel készülünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, amely 2020-ban Budapesten kerül megrendezésre. A készület ideje nagyszerű alkalom a misszióra, egyéni és közösségi életünk megújulására”

Az első év az egyéni, a második év a közösségi felkészülés, míg a harmadik év a misszió jegyében fog telni. Az idei év lehetőséget ad arra, hogy elmélyítsük kapcsolatunkat hitünk nagy kincsével, az Eucharisztia misztériumával. Ehhez ad segítséget az első felkészülési évre a NEK által kiadott kis füzet, mely ezen a linken letölthető mindenki számára:
http://www.iec2020.hu/letoltesek/

Ez a kis füzet a lelki felkészülés egy lehetőségeként a havonta egy szentet állít elénk, hogy példájából, gondolataiból erőt meríthessünk a mindennapi küzdelmekhez. Ehhez a felkészüléshez szeretnénk hozzájárulni azzal, hogy havonta a gubacs újságban a NEK által javasolt szent életét és gondolatait ismertetjük meg veletek.

Az első számban írunk arról, hogy mit is jelent egy Eucharisztikus Világkongresszus, hogy is kell elképzelni, milyen volt az előző és bemutatjuk október hónap szentjét, XXIII. János pápát.

A Kongresszus jelmondata, amelyet a Szentszék jóváhagyott:
„Minden forrásom belőled fakad”

 

A Kongresszus logója:

• A „Minden forrásom belőled fakad” idézetet jeleníti meg. Az Oltáriszentségből fakadó forrás, aminek vize négy vonalban zubog alá, utal az örömhír terjedésére, melyet számunkra a négy evangélista örökített meg.
• A forrás folyóba ömlik, melyet az alsó hullám jelez. Ez a hullám kifejezi az Egyház örömhírvivő tevékenységét és utal a Dunára, Budapest folyójára is.
• A Duna számos európai országot köt össze, így kifejezi, hogy az Eucharisztia közös forrásként összeköt bennünket, különböző nyelvű és kultúrájú európai keresztényeket, s így kiengesztelődésünk forrása is.
• A forrásból fakadó négy folyó a világ négy égtáját is jelképezi. A logóban használt színek az ikonfestés hagyományai szerint jelenítik meg a Szentháromságot: az Atya színe a piros, a Fiúé az arany (sárga), a Szentléleké az égszínkék.
• Magyarország nemzeti színei is megjelennek a logóban, utalva Budapestre, ami 2020-ban otthont ad a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak.

 

Az Eucharisztikus világkongresszus

Az Eucharisztikus világkongresszus a római katolikus egyház négy évente megrendezett világméretű eseménysorozata. Ennek célja az oltáriszentség megismerésének és tiszteletének elmélyítése. Igyekszik érthetőbbé tenni a Krisztus által az utolsó vacsorán meghirdetett áldozatbemutatást és annak fontosságát. A kongresszusra előadásokkal készülnek, sok közös imát tartanak és szentségimádáson vesznek részt a hívők.

1938-ban Magyarországon kettős szent év volt. Szent István király halálának 900. évében, május 26-29-én rendezték meg Budapesten a 34. Eucharisztikus Világkongresszust.
27 országból közel harminc ezren csatlakoztak a több mint félmillió magyar résztvevőhöz. XI. Pius pápa Pacelli bíborost küldte el pápai legátusként az utolsó békeév világraszóló katolikus eseményére. A külföldieket 44, a hazai résztvevőket 184 különvonat szállította a fővárosba.

A kongresszus jelmondata ez volt:
“Eucharistia – vinculum caritatis” – Az Oltáriszentség a szeretet köteléke.

Európa a háború küszöbén állt. Az egész ország összefogott, hogy az ünnepség ne csak külsőségeiben legyen fényes, hanem áhítatával is felmutassa a világnak Krisztus békéjét.
Az első napi hajókörmenet idejére kivilágították a Budai Várat, a Koronázó Főtemplomot, a Halászbástyát, a Citadellát, Szent Gellért szobrát, a Lánchidat és az Erzsébet-hidat. A Lánchídon kivilágítva ragyogott a kongresszus emblémája: a Kehely és a Szentostya.

Lámpafüzérekkel díszített kilenc hajó alkotta a körmenetet. Az Oltáriszentséget vivő hajó elején díszes emelvényen kivilágítva állt a monstrancia; mögötte Pacelli bíboros és kísérete, a bíboros-vendégek és a magyar katolikus püspöki kar.

Az útvonal felénél a hajó rövid időre megállt, és a pápai küldött a négy égtáj felé fordulva szentségi áldást adott. Ekkor a citadellán egy 50 m magas kereszt gyulladt ki bengáli tűzből, majd tűzijáték következett.
A két parton háromezer cserkész állt égő fáklyákkal. Mögöttük a Duna-parti utcákon térden állva és imádkozva, énekelve fogadták az áldást a hívek százezrei

Egy korabeli újsághír a kongresszusról. Megdöbbentő, hogy mennyire aktuális. Ők a háború előtt álltak akkor; és valahol mi is ott állunk most…
“Az Eucharisztikus Világkongresszus nem csak Budapest, nem csak Magyarország, hanem az egész világ ünnepe. Budapestet érinti a legközvetlenebbül, mert a fővárosnak kell felkészülnie úgy, hogy kifogás ne merülhessen fel sem a lakosság hite, szeretetre méltósága miatt.”
….
Az egész  magyar népnek, az egész magyar vidéknek részesülnie kell abban a lelki élményben, abban az épülésben, amit a kongresszus jelent. Egyszeri élmény ez és az egész életre szól, mert ki jut abba a helyzetbe, hogy valaha is részt vegyen még egy Eucharisztikus Világkongresszuson, nem is beszélve arról, hogy legalább még egy generációnak kell eltelnie, amíg ismét Magyarország számíthat arra, hogy mi üdvözölhetjük köreinkben a világ katolikusait.
…
A magyar vidék, a magyar nép minél nagyobb résztvevő tömegeit kitárt karokkal várja az egész kongresszus, mert a sok lelki haszon elsősorban azoknak jut osztályrészül, akik a kongresszus házigazdái. És milyen nagy szükségünk van valamennyiünknek arra, hogy elmélyüljünk vallásosságunkban. Azok az erők, amelyek a kereszténység kapuit döngetik, csak akkor nem fognak győzedelmeskedni, ha erős, felvértezett kereszténység, katolicizmus áll velük szemben, ha népi erők bontakoznak ki és védik meg önmagukat a sátánnak ettől a rohamától.
A másik fontos szempont, hogy mi magyarok, akik a kongresszust rendezzük, be akarjuk mutatni mindazt, amivel rendelkezünk.”

 

Egy szentendrei hír 1938-ból:

“Pacelli bíboros Esztergomba menet néhány percre megállt Szentendrén. „Percek alatt több mint ezer ember gyűlt egybe a város főterén, hogy láthassa és ünnepelhesse. Zászlódíszbe öltözött a Főtér, ahol virágokkal és kis színes zászlócskákkal kezükben magyar

ruhás lánykák álltak sorfalat. A pápai legátus elvegyült az eléje járuló kis gyermekek közt, nagy szeretettel simogatta őket.”

A ’38-as kongresszus himnuszából népének lett. Bangha Béla, jezsuita szerzetes, írta, zenéjét Koudela Géza zeneszerző, a Központi Papnevelő Intézet tanára szerezte. A Szent vagy Uram! énekeskönyv, 280/B éneke lett.
(A 2020. évi kongresszus himnuszára pályázatot írtak ki, melynek 2017. december 20. a beadási határideje.)

 

A hónap szentje: XXIII. János pápa

Angelo Giuseppe Roncalli 1881. november 25-én Bergamo közelében született egy tízgyermekes parasztcsalád harmadik gyermekeként.

Papi tanulmányait Bergamóban kezdte, majd Rómában folytatta, ahol teológiai doktorátust szerzett. Még pappá szentelése előtt mondta:

„Vérmérsékletemnél fogva hajlamos vagyok a mások iránti jóindulatra. Általában mind az emberekben, mind a dolgokban először a jót fedezem fel. A bírálat és mások elítélése idegen tőlem.”

1904. augusztus 19-én szentelték pappá. Tehetségére felfigyelt a bergamói püspök, aki magántitkárává nevezte ki, valamint lelkipásztori feladatot is bízott rá.

Az első világháborúban a betegápolás területén tevékenykedett, majd Bergamo katonai kórházainak lelkészévé nevezték ki. 1918-ban a frontról hazatért kispapok lelki vezetője lett.
Pius pápa 1925-ben Bulgária apostoli vizitátorává nevezte ki, és püspöki méltóságra emelte címzetes érseki ranggal. Roncalli ekkor választotta ki püspöki jelmondatát:

Obedientia et pax– engedelmesség és béke.

1934-ben Görögország és Törökország pápai legátusa lett. E helyeken számos ortodox főpappal alakított ki jó kapcsolatot. Vatikánban többször bírálták Roncallit állítólagos naivitása miatt, de azt mindenki elismerte: kiváló diplomata, kezelni tudja a legkiélezettebb helyzeteket is, erre pedig nagy szükség volt az olyan államokban, ahol a katolikusok kisebbségben éltek, vagy éppen visszaszorulóban voltak. Vatikáni diplomataként Roncalli minden tőle tehetőt megtett, hogy segítsen az arra rászorulóknak. Kiemelkedő e tekintetben az, amit a II. világháborúban Isztambulban tett, az ottani német nagykövet, Franz von Papen közreműködésével. Többek közt sikerült megmentenie 600 zsidógyerek életét. Évtizedekkel később Papen eskü alatt vallotta XXIII. János boldoggá avatási eljárása során, hogy Roncalli isztambuli apostoli delegátusként 24 ezer zsidót mentett meg: papírokkal, ruhával és pénzzel segítette őket.

(Rónay Tamás írja a „Forgószél a Vatikánban – XXIII. János életútja” című könyvében, hogy „a vészkorszak idején Roncalli több ezer olyan személyi dokumentumot küldött Angelo Rotta budapesti apostoli nunciusnak, amely lehetővé tette a magyarországi zsidók számára a Palesztinába való bevándorlást. Ezzel ugyancsak több ezer ember életét mentette meg”.)
1944-ben párizsi nunciussá nevezték ki, ami szintén elég nehéz “terep” volt akkoriban. Nemcsak Franciaországra figyelt, foglalkoztatták nemzetközi problémák is, így beutazta Itáliát, Belgiumot, Hollandiát, Spanyolországot, sőt Észak-Afrikában is megfordult. Zsidók tízezreit mentette meg a második világháború alatt, később pedig segítette a francia hadifogságba esett németeket is.
1953-ban kapta meg a bíborosi kalapot, s még ugyanebben az évben kinevezték velencei pátriárkává.
Bárhol szolgált, mindenkivel szót tudott érteni, határtalan bizalmat sugározva közeledett minden emberhez és helyzethez. Jelenlétében senkinek nem kellett szerepet játszania, mindenki önmaga lehetett.

77 éves már, mikor elindul a pápaválasztásra, s október 28-án az 51 bíborosból álló konklávé megválasztotta a sokak által átmenetinek tűnő pápát.

A bíborosok előtt 1959. január 25-én, a Falakon kívüli Szent Pál bazilikában tartott beszédében fogalmazta meg programját és a zsinat szándékát.

Az ünnepélyes megnyitó 1962. október 11-én volt. Több mint 2500 püspök érkezett Rómába és először történt meg, hogy  18 nem katolikus egyház elfogadta a pápa meghívását, és küldött hivatalos megfigyelőt a zsinatra.

Hihetetlenül népszerű pápa volt. Parasztcsaládból származott, s ezt sohasem felejtette el. Élete végén hálát adott, hogy szegényen halhat meg. Egyszerűségének, közvetlenségének és emberszeretetének köszönhetően nyitottan tudott közeledni a hívők és nem hívők felé egyaránt. Szerette a korát, optimista módon gondolt a jövőre.

Egyszerű és közvetlen stílusával, humorával szinte mindenkivel megtalálta a közös hangot A kubai rakétaválság idején segítette a kapcsolatfelvételt Kennedy és Hruscsov között. Tíz személyt szentté és ötöt boldoggá nyilvánított. Nyolc enciklikát írt, ezek közül a Pacem in Terris (Béke a földön) kezdetű enciklikája lett a leghíresebb, ebben az igazságon, az igazságosságon, a szabadságon és a szereteten alapuló nemzetek közötti békét szorgalmazta.

Az egyházi élet megújulását rendkívül fontosnak tartotta. A katolikus egyház és a világ közti kibékülést, valamint az ökumenizmust hirdette, az elítélés helyett a megbékélést. Többször is kijelentette, „legfőbb vágyam, hogy az egyházat megtérítsem”.

Élete vége felé sokat betegeskedett gyomrával, majd 1963. június 3-án gyomorrákban halt meg. II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a katolikus egyház.

Szentté avatása 2014. április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján, az őt korábban beatifikáló (boldoggá avató) II. János Pál pápával együtt történt.

Ha meg szeretnénk ismerni XXIII. Jánost, ne csupán az életútját tekintsük. Ismerjük meg őt a gondolatain, tettein keresztül.
A Világ plébánosa c. könyv a kisgyermekkortól egészen a pápa haláláig mutatja be életét. Olvasmányos regény, mely hűen mutatja be XXIII. János életét, sokszor idéz saját naplójából. A könyvet olvasva egyszerre látjuk, ismerjük meg Angelo Roncallit, mint egyszerű, hétköznapi embert, s ugyanakkor végig érezhető, ahogy Isten terelgeti őt azon az úton, amit neki szánt.
Az, aki egész életében egy egyszerű falusi plébános szeretett volna lenni, hogyan és milyen alázattal fogadta el Isten kezéből az elé tett feladatokat, milyen derűs alázattal tette félre saját vágyait és teljesítette kötelességeit.
Az ő alázata csupa derű volt, s ez megmutatkozott humorában is, ami végigkísérte őt egész útján, s átsegítette sok elé tornyosuló problémán.

 

Szent XXIII. János pápa gondolataiból és derűs humorából válogattunk:

XXIII. János pápa reggeli imája (XXIII. János: Egy lélek naplója)
Mennyei Atyám! Hálát adok az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újraébredt lelkem legyen egészen a Tiéd! Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint Te: mindenütt jót akarok cselekedni. Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit Te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tekintetemből pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá. Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna! Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe! Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő! Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban! Végül add meg, hogy mindenkit legalább egy parányit vezessek közelebb szent Fiadhoz a Szűzanya által! Ámen.

“Ne a félelmeidtől kérj tanácsot, hanem a reményeidtől és az álmaidtól. Ne a kudarcaidon gondolkozz, hanem a még meg nem valósított lehetőségeiden. Ne azzal foglalkozz, amit megpróbáltál, de nem sikerült, hanem azzal, amit még lehetőséged van megtenni.”

“Isten azért engedi az árnyékot, hogy a fény ragyogása annál inkább érvényre jusson.”

“Ha elfogadod a dolgokat úgy, ahogyan a Gondviselés irányítja: szentté válhatsz!”

“A hit soha nem olyan nagy, mint amikor térdel. ”

János pápa utolsó szavai ezek voltak: „Mater mea, fiducia mea!” – Anyám, te vagy minden reményem!

 

Szent XXIII. János pápa imája a családokért

Ó Jézus, add, hogy családjainkban béke és egyetértés uralkodjék, hogy tiszteletben tartsák az imát és Isten törvényét, és hogy a törvény megtartása ennek szeretetét is jelentse.
Ó Jézus, élj úgy minden keresztény családban, amint egykor Názáretben éltél.
Tartsd meg szereteted által a család egységét minden pillanatban, és az örökkévalóságban.
Oltalmazd, ó Jézus, azt a családi békét, amely egyedül képes megenyhíteni az élet keserűségeit!

 

A szent pápa humora
Amikor a konklávé befejeztével Tisserant bíboros közölte Roncalli kardinálissal a bíborosi testület választásának eredményét, az új pápa latin nyelven így válaszolt: „Hangod hallatára mélységes félelem és remegés fogott el. Semmiségem és méltatlanságom tudata egészen megzavar. Azonban testvéreimnek, római szentegyházunk bíborosainak választásában Isten akaratát látva, azt elfogadom és meghajtom fejemet a keserűség kelyhe előtt és derekamat a kereszt súlya alatt. Krisztus király ünnepén mindnyájan egy szívvel zengtük: „Az Úr a mi bíránk, az Úr a mi törvényhozónk, az Úr a mi királyunk, mert Ő vált meg bennünket.”

Majd egészen hirtelen és váratlanul, mintha ezzel gondolatainak sorát akarta volna megszakítani, János pápa így szólt az egyik bíboros tanúsága szerint: „De itt az ideje, hogy együnk; menjünk és üljünk az asztalhoz!” Utána egész éjszaka virrasztott és imádkozott.

*„Hogy mit éreztem, mikor pápává választottak? Kétségtelenül mély meghatottságot és nyugtalanságot, azonban olyasvalamit is, amit a pólyás baba érezhet, mivel a fehér pápai reverenda, amit nem rám szabtak, igen szűk volt és úgy feszült rajtam, mint valami szoros pólya”

* Egy kórházlátogatás alkalmával megkérdezte egy kisfiútól, mi szeretne lenni, ha felnő. A gyerek azt felelte: vagy rendőr vagy pápa. „A helyedben a rendőrséget választanám – mondta a Szentatya. – Pápa akárkiből lehet, nézz csak rám!”

* „Éjjelente gyakran felébredek, eltöprengek a világ súlyos problémáin, és elhatározom, hogy mindezt el kell mondanom a pápának. Aztán másnap, mikor felébredek, rájövök, hogy én vagyok a pápa.”

* Amikor egy riporter megkérdezte, hányan dolgoznak a Vatikánban, János pápa állítólag így felelt: „Nagyjából a fele.”

* Egy bíboros nehezményezte, hogy a vatikáni fizetésemelés után az egyik alkalmazott ugyanannyit keres, mint a bíboros. A pápa azt mondta: „Annak az alkalmazottnak tíz gyereke van; remélem, a bíborosnak nincsen.”

* Egy este a barátját látogatta meg a Szentlélek Kórházban. A nővér, aki ajtót nyitott, így mutatkozott be: „Szentatyám, a Szentlélek főnöknője vagyok.” A pápa így felelt: „De jó magának! Micsoda állása van! Én csak ‘Isten szolgáinak szolgája’ vagyok.”

* Röviddel pápává választása után Róma utcáin sétált. Egy pár jött szembe, és ahogy elhaladtak egymás mellett, meghallotta, hogy a nő odasúgja a barátjának: „Jó ég, milyen kövér!” Utánuk fordulva megjegyezte: „Hölgyem, gondolom, tudja, hogy a konklávé nem kimondottan szépségverseny.”

* Egyszer azt írta: „Három dolog viszi romlásba az embert: a nők, a szerencsejáték és a földművelés. Apám a legunalmasabbat választotta.”

* Egy újságírónak, aki velencei pátriárkaként megkérdezte tőle, mi lenne, ha újrakezdhetné az életét, azt felelte: újságíró. Majd elmosolyodva hozzátette: „S most lássuk, meri-e azt mondani, hogy maga meg, ha újrakezdhetné, pátriárka lenne!”

* Egy vatikáni tisztségviselő azt mondta a pápának: „teljességgel lehetetlen”, hogy 1963-ban megnyissák a II. Vatikáni Zsinatot. „Jó, akkor 1962-ben fogjuk megnyitni” – felelte. És meg is nyitotta.

* Egyszer amikor egy banketten egy mélyen kivágott estélyi ruhás nagyvilági hölgy mellett foglalt helyet, kivett a gyümölcsös tálból egy almát és előzékenyen odanyújtotta szomszédnőjének. Amikor a hölgy erre meghökkent, a nuncius a következőt mondta: „Asszonyom, fogadja csak el ezt az almát, hiszen Éva is csak azután vette észre, hogy mezítelen, miután megette az almát.”

* Egik pápai kihallgatás alkalmával János pápa felismerte a megjelentek között Pignatello atyát, az olasz hadsereg tábornok-főlelkészét, akinek parancsnoksága alatt szolgált a háború idején. Amikor a tábori főlelkész lehajolt, hogy a pápa halászgyűrűjét megcsókolja, a Szentatya hirtelen felpattant, vigyázz!-ba vágta magát és a katonai szolgálati szabályzatnak megfelelően jelentkezett, anélkül, hogy elmosolyodott volna: „Tábornok Úr! Roncalli őrmester tisztelettel jelentkezem!”

* Amikor megérkeztek Roncalli pápa festményei Bergamóból, a munkások néhányat túl magasra, néhányat pedig túl alacsonyra tettek. XXIII. János azt súgta kamarásának: „Szólj, hogy hagyjanak itt kalapácsot, szöget, létrát!” Pár nappal később áthelyezték a képeket: Gusso állt a létra tetején, a pápa lentről tartotta a létrát és irányította Gussót, hogy mennyivel tegye lejjebb, illetve feljebb a festményeket.( Az idézetek Ijjas Antal: Isten igaz embere c. könyvében olvashatók.)

XXIII. János pápa 10 tanácsa a lelki nyugalom eléréséhez

1. Ma megkísérlem úgy átélni a napot, hogy nem akarom egyszerre megoldani életem összes problémáját.
2. Ma igen nagy figyelmet fordítok a fellépésemre: senkit sem bírálok, sőt arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak vagy kijavítsak…csak magamat.
3. Ma boldog leszek abban a tudatban, hogy boldogságra születtem…nem csak a másvilági, hanem az evilági boldogságra is.
4. Ma alkalmazkodom a körülményekhez anélkül, hogy megkívánnám: a körülmények alkalmazkodjanak az én kívánságaimhoz.
5. Ma tíz percet szánok az időmből egy jó olvasmányra, amint a táplálék a testi élethez, a jó olvasmány a lelki élethez szükséges.
6. Ma elvégzem a napi  jótettet és senkinek sem dicsekszem vele.
7. Ma olyasmit teszek, amihez semmi kedvem sincsen, ha gondolataimban sértődöttnek érzem magam, gondoskodom róla, hogy senki se vegye észre.
8. Ma új, részletes programot állítok össze. Talán nem ragaszkodom hozzá pontosan, de megfogalmazom és két rossztól tartózkodom: a hajszától és a határozatlanságtól.
9. Szilárdan hiszek – akkor is, ha tények az ellenkezőjét mutatják – abban, hogy az isteni Gondviselés úgy törődik velem, mintha egyedül volnék a világon.
10. Ma nem félek, és különösen örülök mindennek, ami szép és hiszek a jóságban. Nekem adatott meg, hogy tizenkét órán át jót tegyek.

 

Forrás:
– Esztergom és Vidéke 59.évf.4.sz. – 1938. 01.13.
– Pilishegyvidék–Budakörnyék, 1938. június 4.
– https://www.papagiovanni.com
– http://www.szentkeresztplebania.hu/ujsag2008.november 3.
– Ijjas Antal: Isten igaz embere, Szent István Társulat, 1976
– Henri Fesquet: XXIII. János pápa virágoskertje
– XXIII. János pápa: Egy lélek naplója