Hogy miért gyere az ÖsszeSzöVő-re jövőre? Nem tudod, mire számíts, milyen ez a játék? Olvassátok el a beszámolónkat, nézzétek meg a képeket a versenyről az elejétől a legvégéig. A Tukán őrs versenyfeladataiba és élményeibe kukkanthattok be.

Így kezdődött..

Jött egy levél az MCSSZ kapcsolattartójától az info-listára. Hm….! Ezen a linken tudtuk meg, mi is ez a játék, honnan indult, és kik a szervezői: https://osszeszovo.cserkesz.hu/szervezok.html

A fordulók feladatait is itt találtuk meg. Igaz, a 3. forduló feladatai valamiért nem kerültek fel, de a cserkész leleményes, így ezen a facebook oldalon megtaláltuk: https://www.facebook.com/osszeszovo
Ezen az oldalon egyébként meg lehet nézni a versenyek korábbi képeit is.

Cserkész korosztályban indultunk, ezt tudjuk nektek megmutatni. Az első három forduló online, beküldendő feladatokból állt. A pontos határidőket is tudtuk jó előre: https://osszeszovo.cserkesz.hu/index.html
Kb. egy hónapnyi idő állt rendelkezésre, hogy elkészítsük a kiírt feladatokat.

I. Forduló

A HAIKU versek nem voltak nehezek, és mivel Máriabesnyő nagyon közel van, adta magát, hogy ide szervezzük a zarándoklatot. Az idő rövidsége miatt, és mert majdnem mindenki épp betegségből lábadozott, így nem gyalogos zarándoklattal, hanem autóval mentünk a helyszínre. Épp ébredezett a tavasz, így a kihívást az jelentette, hogy mindenki megtalálhassa azt a személyt, tárgyat, melyben felismerte Istent.

Máriabesnyőn hideg, de szép idő volt. A sapkát csak a fotó kedvéért vettük le, mert erősen fújt a szél.

A közös imádságot egy nagyon beteg cserkész édesanya gyógyulásáért ajánlottuk fel.

Skilla az előtérben elmesélte a templom történetét. Megnéztük a képeket a falon, ahol megtaláltuk a kis Szűzmária szoborról készült fotót is.

Felkerestük az első magyar főcserkész, gróf Teleki Pál sírját. Megtaláltuk a régi koszorúnk szalagját a fejfáján. A sírjánál imádkoztunk, és elénekeltük a cserkészindulót.

Mindenki talált valamit, amiben számára Isten jelenléte mutatkozott meg. Itt a sírnál pedig találtunk gledícsiát, amiből régen rózsafüzért készítettek. Ez, így a napunk végén megerősített bennünket, hogy jó úton jártunk.
Szorított bennünket a határidő, így a kocsiban megírtuk a beszámolót, és ami még kellett. De végül elkészült a Scrapbook első 5 bevezető oldala, és az 1. fordulóról a kért oldalak.

Az album kívülről, az őrsi madarakkal.

A belső oldal, a Szövetség, Kerület, Csapat és Őrsi név feltüntetésével, és az őrstagokkal.

A két kedvenc: a hőre puffadó festék és a gyöngytollak. No, és a matricák! Scout Snoopy ♥

A bemutatkózó oldalak, amit mindenki maga írt meg, ahogy gondolta. Csak egy-két dolgot beszéltünk meg, hogy mi az, amiről mindenki írjon.

Betettünk néhány korábbi képet magunkról, amik jellemzőek ránk. 🙂 🙂 🙂

Az 1. forduló feladatai így kerültek az albumba:

2. forduló

Ez a feladat nagyon izgalmasnak ígérkezett, de mivel csak természtes alapanyagokat lehetett használni, és annyit, ahány őrstag van, ez nálunk 5 dologra korlátozódott. Ráadásul olyan alapanyag kellett, ami be is ragasztható. A fa adta magát, de a kavicsokat és tobozokat elvetettük. Végül Skillának, az őv-nek volt egy ötlete: BiPi itt járt a gödöllői Jamboreen, amin volt magyar székelykapus táborkapu. A székelykapu elég egyértelműen magyar, BiPi-nek is látnia kellett, szóval már csak az anyagok maradtak. Így lett fából, nemezből a legnagyobb része, a festést is természetes anyagokkal oldottuk meg: kávéval és céklával. Egy szombati napon dolgoztunk rajta, hol az őrs egyik fele, hol a másik. A legjobb a zsindelyezés volt.

Amíg valaki fűrészelt, a másik zsindelyezett vagy festett, addig ketten a levelet írták. Mivel volt a Csotthonban egy kézzel rajzolt BiPi grafika, Skilla nekiállt lerajzolni az üdvözlőlap belső oldalára. Akinek épp nem volt más teendője, tűnemezelt a képeslap elejére.

Készül a zsindelyezés.

Igazi csapatmunka! ♥

Ami szárad, már festik is.

Készül a BiPi grafika.

Az üdvözlőlap BiPi-nek. Csak az Összmagyar Döntőben, a szentmisén tudatosult a lányokban, hogy a kép jobban hasonít a szentmisét tartó Kispál György atyára, mint BiPi-re.

És elkészült. Méltán büszkék a Tukánok, csodás alkotás lett. Mi is gratulálunk.

A 2. forduló feladatai így kerültek az albumba:

3. forduló

Ezért a feladatért nagyon sokat dolgoztunk. Gondoltunk egy nagyot, és mivel mi itt vagyunk Pest megyében, hát “leugrottunk” Ceglédre. Megkerestük, hogy pontosan hol volt a kép helyszíne, beazonosítottuk a templomokat, és irány Cegléd. 5 fős lány őrs lévén elég nehéz volt a bajszos férfi tömeget korhűen ábrázolni, de megtettük, ami tőlünk telik. Mikor felkerültek a bajszok, mellények, a nevetésnek is alig tudtunk gátat szabni. Olyan “pálinkás jókedvük” kerekedett a toborzást követően a Tukánoknak, hogy jártak egy legényest a téren. Hogy pontosan milyen fajta tánc volt, nehéz megmondani, de a reggel arra közlekedő ceglédiek dudaszóval jelezték, hogy tetszik a mutatvány. Igazi Evolution Dance lett: a Rednex Coton Eye Joe és Alvaro Sofia éppúgy passzol rá. Készült is egy home-videó a saját szórakoztatásunkra, de ezt nem publikálnánk.
Mindenesetre örök élmény marad.
A tánc után a helyi pizzazóba könyörögtük be magunkat mosdóba, és igen mosolygott a pultos fiú, hogy a bajszos kalapos legények a női mosdóba tartottak. (Innen üzenjük, hogy köszönjük a kedvességét!)

Ezek után folytattuk a feladatot, ami egy tudósítás volt fényképekkel dokumentálva, és egy újságcikk. Ennek helyszínéül Isaszeget választottuk, és az isaszegi csatát. Nos, képekben mindez így nézett ki élőben:

Cegléden, a fotó szerint tájolva és beállva pózol az őrs.

Csak egy komoly képet! Lécciiiii!

Most már jöhet a tánc…

Isaszegen, a honvéd emlékműnél.

Készül az “archív” tudósítás, képekben. Később átvarázsoltuk fekete-fehér és szépia fotókká.

Az isaszegi honvéd síroknál. A tábla a csatát mutatja be. Skilla kiselőadást is tartott, de mindannyian megnéztünk előtte egy nagyon jó kisfilmet, ami bemutatta a történelmi eseményeket. Mielőtt indultunk volna imádkoztunk a hősi halottakért.

A 3. forduló végeztével, az őrsi pólóban és zászlóval.

A 3. forduló feladatai így kerültek az albumba:

Az Összmagyar Döntőn

Amikor megtudtuk, hogy az MCSSZ cserkész korosztályát mi képviselhetjük a döntőben, már nyerteseknek éreztük magunkat. Nagy izgalommal vártuk a döntő napját, amire május 28-29-én került sor.
Az izgalom nem maradt el, mivel egy kommunikációs malőr miatt, mi Nagykovácsiba mentünk 14:00 órára. Némi telefonálgatás után kiderült, hogy Budakeszin kéne lennünk… megoldottuk. Oda is értünk még 14:00 óra előtt (Milyen jó, hogy helyiek lévén számoltunk a hétvégi dunakanyari forgalommal és jó korán elindultunk.) Talpig egyenruhában be is masíroztunk, hátizsákkal, zászlókkal… mikor kiderült, hogy jó lenne inkább a póló+nadrág. De sebaj, a cserkész leleményes, és naná, hogy volt nálunk ponyva! Így a kocsi csomagtartóját felnyitva egy rögtönzött öltözősátrat dobtunk össze, ahol a zsúfolt parkolóban, teljesen át tudtunk öltözni. Így már készen álltunk a kezdésre, ami a kalandparkban kezdődött a döntősöknek. Nekünk már az is kaland volt, ahogy idáig eljutottunk, úgyhogy a hangulatunk elég vidám volt, mindjárt az elején.

Csúszhattunk a kalandpark több pályáján, aztán a Vadasparkba is sétát tehettünk. Nagyon jól éreztük magunkat mindenhol. Ezek után aztán mégis visszamentünk Nagykovácsiba, a szállásra.
Egy éjfélig tartó éjszakai csapatjáték következett, ami után már jól esett bedőlni az ágyba. Már aki… Mert mi, május utolsó hétvégéje lévén, még teljesíteni akartuk a 12 hónap-12 éjszaka kihívásunkat. Így a parkban aludtunk.

Másnap került sor a döntőre. Igzalmas, játékos feladatok voltak egytől egyig: csapatmunkát igényeltek, összetartást és közben sok-sok nevetést. Legalábbis mi végig nevettük az egészet. Verseny ide vagy oda, de nagyon jól éreztük magunkat a feladatok közben. Volt ahol nem tudtunk max. teljesítményt nyújtani, így kevesebb egyiptomi hieroglif írást szereztünk meg, de így is meg tudtuk oldani a kapott feladatlapot, és úgy fejeztük be a versenyzést, hogy úgy éreztük, mindent meg tudtunk csinálni.

Nagykovácsiban zászlófelvonással kezdtünk, és vasárnap kezdetét vette a verseny. A verseny után éhesen ültünk asztalhoz. Nagyon jókat ettünk, még a válogatós Tukán tagok is jól laktak.

Ezek pedig már a verseny képei

A verseny végeztével jött a finom ebéd, majd a szentmise és istentisztelet következett a nagy réten. Ezt követően pedig már csak egy dolog volt hátra: az eredményhirdetés. Az eredményhirdetésre az alakulóra vonultunk ki. Erre az eseményre több szövetségi vezető is eljött. Azt sajnáljuk, hogy bár az MCSSZ OE is jelen volt, mégsem sikerült egymással kezet ráznunk! És bár nem értünk el helyezést, mi ezt is épp elég dicsőségnek könyveljük el! Toucan do it!

A szentmisét Kisipál György atya tartotta, a Táborkereszt előző papi elnöke.

Már az eredményhirdetésre felsorakozva.

Eredményhirdetés előtt. Próbáltunk komolyan felsorakozni.

Az eredményhirdetés közepe táján aztán megjött az égi áldás is odafentről, mégpedig oly bőségesen, széllel is kísérve, hogy a csoportképre kénytelenek voltunk fedett helyre vonulni.

Stefi szelfije valószínűleg jobb lett, mint a mi oldalról készült képünk, és hamarosan láthatjuk is az ÖsszeSzöVő oldalán.

Köszönjük a szervezést, a jó hangulatot, és mindent! Köszönjük mindenkinek, aki ebben részt vett, hogy mindez létrejöhessen. Mi biztos nem hagyjuk ki jövőre sem!

Ti ott lesztek?