Idén mozgalmasra sikeredett június 4-5. hétvégéje. Délelőtt a lánycserkészek mentek.. volna meglepi programra, de azt sajnos a masszív eső elmosta. Sebaj, majd pótoljuk.

Tanakodtunk, hogy az összetartozásunk tüzét és az éjszakai zarándok túrát hogyan tudjuk közös nevezőre hozni. A tervezett délelőtti program miatt végül az a megoldás látszott jónak, hogy idén nem túrázunk Szentendréről, csak Két-Bükkfa-Nyeregtől.
Az idő kegyes volt, nem esett, így mikor estére felértünk Pilisszentlélekre, még a szürkületben fel tudtuk verni a sátrakat, és fát gyűjteni az összetartozásuk tüze meggyújtásához.

Már szürkült, nem volt sok idő a fagyűjtésre, de a lelkes kcs-k szétszaladtak, és hamar meglett a fa, ami kellett. Készülődtünk a 20:22 órai tűzgyújtáshoz.

Az “összetartozásunk tüze” igazi cserkész kezdeményezés, melynek gyökere egészen az 1933-as IV. Gödöllői Jamoree-ig nyúlik vissza. Ezt a régi szokást újította fel 2003- ban a Külföldi Magyar Cserkészszövetség. Hogy pontosan hogy is volt ez, arról ezen az oldalon tudok még olvasni. Itt megtalálhatjátok a mi regisztrált tüzünket is.
https://gyujtsukmeg.ma/az-esemenyrol

Ahogy szoktuk minden évben, elénekeltük a Himnuszt, imádkoztunk, és kis megemlékezést tartottunk, miért is vagyunk most itt, miért gyújtjuk a tüzet… és gondolatban, lélekben, ahogy a tűzbe néztünk, együtt voltunk minden cserkésztestvérünkkel és felebarátunkkal, minden magyarral, határtalanul, akik ezekben a percekben szintén őszinte szívvel kulcsolták imára kezüket, és néztek a tűzbe.

Ahogy Fekete István mondta:
“Hiányzik a csend, ami minden mögött van, hiányzik a távolság és az idő lassú ballagása, hiányoznak a hajnalok és az esték, hiányoznak a vasárnapok és a hétköznapok, hiányzik az egész rét – mert hiányzik az emberekből s a világból a béke.”

Ezért a kis “ünnepség után” ezen az estén csendben ültük körbe a tüzet, és mindenki gondolkodhatot, imádkozhatott, vagy csak csendben hallgatta a tűz ropogását, a madarak énekét, a tücskök ciripelését.
Mindig elgondolkodunk, hogy ezen a helyen olyan nagyon közel tudja érezni magát az ember a Jóistenhez.
Egyszer ki kéne próbálnia ezt mindenkinek!

Másnap reggel korán keltünk, hogy a 6 órakor kezdődő szentmisén részt vegyünk. Két cserkészünk ministrált, Gazsó és Sanyi, és találkoztunk SZMCS-s cserkész tetvérekkel is. Jó volt együtt, igazán éreztük, hogy összetartozunk!

A szentmisét celebrálták (balról):
Csepregi Róbert atya (Pilismarót), Hesz Árpád Attila atya pálos rendi szerzetes, Kiss-Maly László atya (Esztergom, Pilisszentlélek)

A cserkész vidám és meggondolt. Persze, hogy vidámság is volt az estében. Íme egy kép, hogy a 914-eseknél, már a kcs-k is Jedik: “Fegyverem van, és nem félek használni!”